Miért?
Régen buszon, villamoson ülve szerettem nézni az arcokat. Főleg a női arcokat. Ez a nézelődés, ez a kíváncsi megfigyelés elterelte a figyelmemet egyéb tényezőkről. Szinte “észrevétlenné” váltak a kellemetlen szagok, az, hogy tömeg van, hogy löknek, taposnak. Az utazás ideje pedig látszólag “lerövidült”.
Hogy mit néztem rajtuk?
Főleg azt, hogy mennyi nő vállalja be, hogy kisminkelje magát. Ha bevállalta, akkor hogy sikerült neki? Mit csináltam volna én máshogy? Annál pedig, aki nem vállalta be, annál pedig azon méláztam, hogy vajon miért nem?
Elméláztam egy blogbejegyzésen is, melyben arról volt szó, hogy egy társaságban heves vita folyt, hogy mi is a “fontosabb”. A ruházat, a haj vagy pedig a smink. Úgy gondolom, hogy alapvetően mindhárom. Már csak ha az átváltoztatós fotókat nézzük. A nőknek nem szimplán a sminkjét csinálják meg, vagy a frizuráját, hanem hirtelen lecserélik a ruháját is. Ám, ha úgy vesszük, hogy van egy tiszta, rendezett ruházat, egy tiszta, rendezett haj, akkor a smink sokat tud hozzátenni a megjelenéshez. Hisz általa eltűnnek a fáradtság jelei és egy kisimult, üde arc néz vissza ránk.
Ma már kevesebbet utazom tömegközlekedéssel. A nézelődés azonban továbbra sem marad el. A helyzet pedig alapvetően változatlan a korábbi évekhez képest. Vannak, akik bátran sminkelik magukat. Vannak, akik a jól megszokott fekete ceruza, spirál kombót használják. Azonban többségében még mindig nem nyúlnak ecsethez a nők.
Vajon nincs idejük rá? Nem akarnak tíz perccel korábban kelni? Vagy egyszerűen nem tudják, hogy mit és hogyan? Vagy hogy mivel? Vagy egyszerűen nem érdekli őket az egész? Ez utóbbit nehezen képzelem. Hány lány, nő, asszony mondta sminkelés után nekem, hogy: ” El tudnám viselni, hogy minden nap így nézzek ki!”
Szóval:
